Magyar kártya: Magyarországon, Ausztriában, Erdélyben, Szlovéniában, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Dél-Tirolban is használatos 32 vagy 36 lapos kártyacsomagot a magyarság körében magyar kártyának nevezik. Másik elnevezése a Tell-kártya, amelynek négy típusa van (Kettős német, Helvét-német, Doppeldeutsche, Négy évszak).
Ugyanazokat a színeket használja (piros vagy szív, zöld vagy levél, makk vagy treff és tök (a vadászsólymok nyakába akasztható kis pergő csengő, de a magyar nyelvben a német schelle, csengettyű szó helyett a tök honosodott meg), mint a korai 15. században kialakult német kártya. A német kártya négy szimbóluma a négy társadalmi rendet jelképezte, a piros a papságot, a zöld a polgárságot, a makk a parasztságot, tök pedig a nemességet szimbolizálta. A kártyák számozása a következő: VII, VIII, IX, X, alsó (vagy baka), felső (vagy filkó, fölső), király (vagy csikó) és ász (vagy disznó). Néhány változatban a VI-os is szerepel, így egészül ki 36 laposra a csomag. A tök VI-os néhány játékban joker-szerepet kap (más változatokban a tök VII-es), és vélének („Welli”) nevezik.
A kártyalapokat egyedi képek illusztrálják, amelyek az 1789-es francia forradalom után, de még az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt születtek, amikor forradalmi mozgalmak ébredtek Európa-szerte. Az ászok a négy évszakot mutatják be: a piros ász a tavasz, a tök ász a nyár, a zöld ász az ősz és a makk ász a tél. Az alsókon és a felsőkön a Schiller által 1804-ben írt, és 1827-ben Kolozsvárott bemutatott Tell Vilmos-dráma alakjai láthatók (piros alsó: Kuoni pásztor, makk alsó: Harras Rudolf, zöld alsó: Fürst Walter, tök alsó: Reding Itell, piros felső: Geszler Herrmann, makk felső: Tell Vilmos, zöld felső: Rudenz Ulrich, tök felső: Stüszi vadász). A VIII-IX. lapok a Tell Vilmos-történetet mesélik (piros VIII: Tell Vilmos csónakban evez, tök VIII: Tell Vilmos búcsúzik feleségétől és fiától, tök IX: Geszler kalapja a rúdon).
Sokáig úgy hitték, hogy a kártyacsomag a bécsi Ferdinand Piatnik kártyafestő műhelyének alkotása, ám 1973-ban megtalálták a széria ős-darabját egy angol magángyűjtőnél, ami magán viselte a feltaláló és készítő Schneider József, egy pesti kártyafestő mester nevét. Schneider egy svájci dráma szereplőit festette a kártya lapjaira, mivel ha magyar történelmi személyiségeket, szabadságharcosokat festett volna, az akkori erős cenzúra soha nem engedte volna forgalmazni a kártyákat. Érdekesség, hogy bár a kártyákon szereplő karakterek svájciak, Svájcban a magyar kártya nagyrészt ismeretlen.
A magyar kártyával játszott játékok közül a legismertebbek az ulti, a snapszer vagy 66, a ferbli, a felsős, a zsírozás, a tartli, a makaó, a lórum és a kurucos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: